Sziasztok! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy mostantól a Cseréket a Főblogom "Cserék" menüjében találjátok meg!

Édes álom

1 órával később

Kedvesem már vagy ötvenedére próbálja újból és újból kilövellni magából normális formában a varázsát. Oly csodálatos ez a jelenség… ahogy kezében apró kék fényből egyre nagyobb és nagyobb varázslat keletkezik… csak az a baj, hogy most már kínszenvedés akár nézni is.
Oly szívesen szólnék már Ewer bácsikájának hogy hagyja abba a kínzást, hisz szegény lány már így is halálán van.
- Megint!! Addig nem hagyod abba, míg nem sikerül! – kiabálta a Lord szerelmemnek, ki már lihegve hevert a földön… alig állt a lábán.
- Igenis – suttogta.
Remegve próbált feltápászkodni, de nem ment neki… mindig összeesett.
- Ewer! – kiáltottam, s odaszaladtam hozzá segíteni.
Épphogy hozzá értem hatalmas fájdalom vett körbe, s egy óriásit kiáltottam.
Nem sokkal ez után abbamaradt a fájdalom, s más üvöltött helyettem.
- Ne merészeld Bántani! – kiáltotta Ewer már felállva a földről… és amit láttam…
Csodálatos vakító kék fénysugár kötötte össze a két rokont, s kedvesem szemében látszott a harag… szemszíne kék lángokként világítottak.
- Elég! Oké elég ennyi. – nyöszörögte Lord White és abbamaradt a vakítás – Jól van.. úgy látszik sokkal hamarabb is végezhettünk volna. Csak ösztönözni kellett.
- Megy ösztönzés nélkül is! – morogta szerelmem haragosan.
- Jól van, na! Menj, pihend ki magad!
Kedvesem felém fordult, s kivezetett az ajtón.
Amint becsukódott mögöttünk megölelt, s kétségbeesetten faggatott.
- Jesszus jól vagy?? Ezt nem hiszem el!
- Nyugi semmi bajom. Nem fáj semmim! Semmi baj!
- Biztos? Ez nagyon aljas húzás volt! Hogy tehe…
- Tényleg semmi baj! Nyugodj meg! Nagyon ügyes voltál… csak… - kétségbeesetten kezdtem el nézni azt a csodálatos, ijedt szempárt, s majd belesajdult a szívem, mikor visszaemlékeztem az előzményekre – te jól vagy? – kérdeztem.
- Elég fáradt lettem. Kellene pihennem. – válaszolta, s majdnem összeesett.
Ölembe vettem, s ő oly szerelmesen nézett rám, mint más még sose. Ajkát lassan a párjához húztam, s forrón megcsókoltam újból, s újból. Apró csókokkal ajándékoztam kitartását, s hogy velem van… velem aki nem lenne méltó ilyen kincsre.
Elindultam apró léptekkel a szobája felé, s közben le nem vettem Ewerről a szemem, amit ő is viszonzott.
- Mondd! – sóhajtottam – Miért szeretsz te ennyire? – kérdeztem szomorúan, mikor letettem az ágyára.
- Te miért szerettél bele egy Whiteba? Nekünk ellenségeknek kéne lennünk…. Azt mondják, a fény és a sötétség nem fér meg egymás mellett… de akkor mi van a kettő között?
- Szürkület. Azok vagyunk mi ketten... De most aludj. Fáradt vagy! Itt az ideje álmodni. Járj a felhők felett… szállj el egy olyan birodalomba velem, ahol mi ketten egymáséi lehetünk, és nincsenek mihaszna csaták. – suttogtam, s egy puszit nyomtam a homlokára.

Ewer szemszöge:

Mikor felkeltem, szívem örült, hogy vele járhattam be az óceánt álmomban, de mégis szomorú voltam, hogy vége lett eme végtelen, csodálatos táj, és kellemes napsütés érzésének. Észre vettem, hogy már-már alkonyodik, s a nap már csak néhány halovány fénysugarat küld be az ablakomon.
Nagyon hiányérzetem támadt hirtelen, s mosolyra villantottam számat. Kipattantam az ágyból, és szélsebesen szaladtam le kedvesemhez. Olyan boldog voltam, már arra gondolva, hogy amint meglátom a nyakába ugrok, viszont boldogságom megzavarta egy bizonyos személy ideges tekintete, s folytonos járkálása.
- Mi a baj Bácsikám? – érdeklődtem, s egy pillanatra megállt, s rám nézett könnyes szemekkel.
Eddig észre sem vettem hogy sírt… vagy sír. Szemei vörösek voltak, s ijedtek… már már kezdtem azt hinni hogy valami nagyon rossz dolog történt, míg én boldogan aludtam.
Elindult gyorsan felém, majd erősen megszorongatott, és már biztos voltam benne hogy sír.
- Bocsáss meg! – fújta bele a vállamba – Bocsáss meg! Nem tehettem mást! – zokogott, s mielőtt reagálhattam volna, valami szőrös ért a kezemhez.
Wolf mutatni akart valamit, és egyre jobban féltem, hogy Robin megsérült.
Ellöktem magamtól a bácsikámat, és ijedten kezdtem el futni Wolf után.

Közös blog ♥

Szasztok újra :) Tudom tudom nem ennek a bejegyzésnek kellene jönnie dehát most na... ez fontosabb s érdekesebb :D
Szattinak nemrég eszébe jutott,hogy csináljunk közös blogot, és bele is vágtunk. Maga a blog szóval valjóban inkább Szatti érdeme, ugyanis a nagy munkát ő csinálta :$
Nos... mindenkit várunk szeretettel :)